Sokunkban halt meg egy darabka a lelkünkből. Nyugodj békében, Tamás!

Szomorú szívvel hallottuk, hogy pénteken hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt Cseh Tamás. Szerettük volna azt hinni, hogy a hír nem igaz, de sajnos visszavonhatatlan, hogy a kiváló magyar zenész, zeneszerző, előadóművész eltávozott.

Sokan szorítottunk Cseh Tamásért. A gitáros énekes két és fél éve beteg, azóta nem koncertezik, csak felvételről hallgathatjuk halhatatlan dalait. Tavaly nagy örömmel vette a közönség az életmű keresztmetszetét dupla albumban összegző Esszencia című kiadványt. Sajnos nem volt túl biztató az előadóművész egészségi állapota, de reménykedtünk, hogy meggyógyul. Egészen augusztus 7-ig, amikor az énekes elment az élők sorából.

Nehéz szavakba önteni, hogy mit jelentett ő a magyar zenének, a magyar zeneszerető embereknek, de hogy sokat az bizonyítja az a tény számtalan fórumhozzászólás érkezik, amelyben emberek ezrei emlékeznek TAMÁS-ra.
Ezekből idézünk.

"Tudtuk, hogy bármikor megtörténhet, de mégis nagyon rossz most... Azt hiszem sokunkban halt meg egy darabka a lelkünkből. Nyugodj békében, Tamás!" - írta gusthy1.

"Zenéje végigkísérte az életemet .Egy kiváló ember ment el.:(( " - osztotta meg a fóromozókkal Remete03.

Foltos így emlékezik: " Megint elment egy BARÁT és nehéz elszakadni,de elengedni még nehezebb!Good bye Tom!!!"

" Szomorú szívvel hallottam a hírt, nagyon bíztam benne, hogy túl van a nehezén, és javul az állapota. Kamaszkorom óta kísérnek a dalai, nagyon sokat jelentenek nekem. Remélem az Örök Vadászmezőkön már könnyebb léptekkel jár, mint a betegsége végén itt a Földön. Jó utat Tamás, mindig emlékezni fogunk rád! " - írta Viktória.

Tamás így ir: "Pécs - Poszt, Széchenyi tér, s utána egy üveg négyesben elfogyasztott vörösbor. Koncert előtt. Részedről: lelkes tervezés, lendület, mobilon adott interjúk. Aztán augusztus vége, amikor kiderült, hogy Kanada elnapolva, a Pécsre tervezett fellépés későbbre halasztva.

Új küzdelem indult...

Azóta három nyár elmúlt, a fű sem ugyanaz, a fák sem... megváltoztunk, Pécs is megváltozott. Te pedig tartasz az Örök Vadászmezők felé. Álomba szenderülve láttam, már a kék fénykörök keringtek körülötted a nagy alagútban. Lehet, hogy azóta megérkeztél? Közülünk úgy távoztál, ahogy éltél, amire törekedtél, ahogy csak a bölények és az indiánok tudnak távozni, ilyen méltóságosan, ahogy te Tamás. "